Már az első pár napban rengeteg élménnyel, emlékkel és persze vidám sztorival gazdagodtunk.
Sőt! Már az otthoni repülőtéren érdekes mondat csapta meg a fülünk. A terminálban a kapunál szerettünk volna egy képet készíteni. Nem voltunk elkésve a becsekkolással, még a beszálláshoz is volt idő, de az Airfrance repülőtéri dolgozója odaintet nekünk: Önök is Lyon felé jönnek? Igen? Akkor siessenek, megpróbálunk hamarabb elindulni! :D
A második Lyon-i esténken, megkezdve az ismerkedést elmentünk a városba beülni egy bárba egy finn sráccal és egy kanadai lánnyal. A főtérre volt megbeszélve a találkozó, onnan a főutcán sétálva indultunk a bárhoz. Amikor is egy csapat fiatal francia elkezdett közelíteni felénk, majd rájöttem, hogy konkrétan hozzám jönnek, eléggé elcsodálkoztam. Az volt a feladatuk egy vetélkedő részeként, hogy egy szőke lánnyal készítsenek egy fényképet. Ezért rohamoztak meg, és ez lett az eredménye: :D
Az első találkozásunk a Lyon-i menzával elég nehézkes volt. Péntek dél volt, amikor már nagyon kevesen vannak az egyetemen, így a menzán is. Az iskola útvesztőjében Csilla és Én megtaláltuk az ebédlőt az alagsorban, besétáltunk és egyszerűen arra gondoltunk, hogy veszünk két menüt és pénzzel kifizetjük. Mit is gondoltunk??? pénzzel? 3,10 eurot akkor vesz el esetleg a pénztáros néni, ha pontosan adjuk neki. De hát akkor mit kell tenni, ha még nincs diákigazolványunk és azzal kellene fizetni? A konyhás nénik magyaráztak: ticket, ticket, lá-bas, lá-bas...hát igen, de milyen jegyet és hol az az ott? Majd miután hiába mondtuk, hogy igen értjük, de mégis merre, Csilla elment megkeresni a ticketet, ott, de jó pár perc után egy jeggyel tért vissza, mert azt hitte tőlem elfogadták a készpént. Végül a néni megsajnált minket és azt mondta gyorsan mennyünk tovább. Így az első iskolai ebédünk 910 Ft volt: két főétel, két saláta, két alma.
Jaj de trógerek vagyunk :D
A következő kis történet már önmagában is egy helyzetkomikum. A Jean Moulin 3 egyetem gazdasági képzésén a 21. században papíron kell jelentkezni az órákra. ??? Franciaországban, ahol minden digitalizálva és modernizálva van? Mi még csak-csak megértjük, de az amerikai srácok, akik éppen az érintőképernyős laptopukat babusgatják, akiknek már a Nagypapájuk sem papíron vette fel a tárgyait nem igazán.
Szóval először le kellett adni az előadásokra való jelentkezést külön a mesteres tantárgyakra és külön az alapképzésesekre. Majd péntek dél és kettő között lehetett segítséget kérni a gyakorlatok felvételében. Ez egy picike teremben zajlott, ahol egy, hatalmas kerek asztal volt, amit körülültek az értetlenkedő erasmusosok és beborított a rengeteg papír. Mivel előtte való este zajlott az erasmusos welcome party, így nem sikerült túl korán felkelni. Fél kettőre beértünk a suliba, a nemzetközi irodában találkoztunk a még akkor ébredező Jocival, és mi ketten úgy döntöttünk előbb a menzát látogatjuk meg, mielőtt bezár és majd délután leadjuk a papírokat.
Mikor visszamentünk a kis terembe Csillához az ebédből, láttuk, hogy hiába múlt el két óra ugyanúgy ül ott mindenki. A helyzet változatlan. Egy orosz fiú pontban kettőkor toppant be, rénszarvasos pulcsijában, szőke hajával kissé olyan hatást keltett, mint aki épp most érkezett a sztyeppékről. Teljesen ártatlanul megkérdezte, hogy mi folyik itt, majd miután az egyébként végtelenül türelmes koordinátor srác felvilágosította, hogy hát itt éppen gyakorlatokra feliratkozás zajlik, Nyikolajunk meglepődve közölte, hogy ő még az órakatalógust sem látta, egyébként is ma érkezett, úgyhogy tőle ne várjanak sokat. Pár percig nézegette a katalógust, megkérdezte, hogy sok matek van-e a mikroökonómiában( ??:), miután erre igen választ kapott, úgy döntött, azt inkább nem veszi fel..( bölcs.:)
Végül csatlakoztunk hozzájuk a tanácskozásba és még akkor is ott ültünk, amikor már rég senki nem foglalkozott az órafelvételekkel. Mindenki örült a társaságnak, senki nem akart felállni. Viccesen nézhettünk ki egy külső szemlélő szemével. A kerek asztal beszélgetés nehezen oszlott fel.
Ági
Szóval először le kellett adni az előadásokra való jelentkezést külön a mesteres tantárgyakra és külön az alapképzésesekre. Majd péntek dél és kettő között lehetett segítséget kérni a gyakorlatok felvételében. Ez egy picike teremben zajlott, ahol egy, hatalmas kerek asztal volt, amit körülültek az értetlenkedő erasmusosok és beborított a rengeteg papír. Mivel előtte való este zajlott az erasmusos welcome party, így nem sikerült túl korán felkelni. Fél kettőre beértünk a suliba, a nemzetközi irodában találkoztunk a még akkor ébredező Jocival, és mi ketten úgy döntöttünk előbb a menzát látogatjuk meg, mielőtt bezár és majd délután leadjuk a papírokat.
Mikor visszamentünk a kis terembe Csillához az ebédből, láttuk, hogy hiába múlt el két óra ugyanúgy ül ott mindenki. A helyzet változatlan. Egy orosz fiú pontban kettőkor toppant be, rénszarvasos pulcsijában, szőke hajával kissé olyan hatást keltett, mint aki épp most érkezett a sztyeppékről. Teljesen ártatlanul megkérdezte, hogy mi folyik itt, majd miután az egyébként végtelenül türelmes koordinátor srác felvilágosította, hogy hát itt éppen gyakorlatokra feliratkozás zajlik, Nyikolajunk meglepődve közölte, hogy ő még az órakatalógust sem látta, egyébként is ma érkezett, úgyhogy tőle ne várjanak sokat. Pár percig nézegette a katalógust, megkérdezte, hogy sok matek van-e a mikroökonómiában( ??:), miután erre igen választ kapott, úgy döntött, azt inkább nem veszi fel..( bölcs.:)
Végül csatlakoztunk hozzájuk a tanácskozásba és még akkor is ott ültünk, amikor már rég senki nem foglalkozott az órafelvételekkel. Mindenki örült a társaságnak, senki nem akart felállni. Viccesen nézhettünk ki egy külső szemlélő szemével. A kerek asztal beszélgetés nehezen oszlott fel.
Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése