Ágival január 3-án érkeztünk Lyon-ba, Franciaország második legnagyobb városába, a gasztronómia fővárosába. Hogy is kerültünk mi ide? Előző tavaszi félévben mindketten megpályáztuk az Erasmus- ösztöndíjat, amit a BGF jóvoltából meg is kaptunk. Franciaország, mint úticél, elég egyértelmű volt mindkettőnk számára, hiszen otthon is francia képzésben tanulunk, így ez egy jó lehetőségnek tűnt, hogy javítsunk még francia tudásunkon.
Én személy szerint mindig gondoltam rá, hogy milyen jó lenne kipróbálni ezt az Erasmust ( már csak a méltán híressé vált Lakótársat keresünk film miatt is:), de ahogy teltek az éveim a felsőoktatásban, kezdett egyre távolibbá válni ez a terv. Szerencsére a suli döntésre kényszerített, mivel a mi szakunkon csak negyedik félévben lehet Erasmusra menni, később nem, úgyhogy köszönhetően a klasszikus 'most vagy soha' helyzetnek, úgy döntöttem, bevállalom. Lyon jó úticélnak tűnt, mivel kellően nagy város, ám de nem akkora mint Párizs, kevésbé drága, én eddig csak jókat hallottam róla és eddigi tapasztalataim után, én se nagyon tudnék mást mondani. Jó a fekvése, közel a tengerpart, a hegyek ( ha valaki síelni szeretne), Párizs, Genf, vonattal (TGV) kb. minden 2 órán belül elérhető. Arról a fontos szempontról pedig ne feledkezzünk meg, hogy a klímája is igen kellemes, déli fekvése miatt kevésbé van hideg, mint pl. Budapesten ilyenkor és remélhetőleg a tavasz is hamar beköszönt majd.
Már több mint 2 hete tartózkodunk itt, de a blog íráshoz csak most értünk el, mert annyi adminisztrációs és mindenféle más teendő várt ránk itt kint, hogy erről most el is gondolkoztam, hogy szeretnék-e írni:)
A lényeg, hogy a francia bürökrácia nem véletlenül híres- hírhedt, mindenhez nagyon sok papírt kell beszerezni, ami az elég szűk nyitvatartások miatt, nem könnyű. Franciaországban a szerda például több helyen szünnap, nincs oktatás az általános iskolákban, és szerintem több hivatalban sem dolgoznak ( a kollégiumunk titkárságán legalábbis biztos hogy nem..:). Az ebédszünetek is elég hosszúra nyúlnak itt, a Magyarországon megszokott 40-60 ( néhol 30!) perc helyett, itt a franciáknak általában 2 óra áll rendelkezésükre, hogy szépen megebédeljenek. Ezzel alapvetően nem is lenne semmi gond, ha őszintén belegondolunk, tényleg nem olyan jó érzés 15 perc alatt befalni egy fura kinézetű szendvicset, de mi egyáltalán nem ehhez vagyunk szokva.
A menza amúgy itt nagyon jó. Én azt hiszem hiteles véleményt tudok formálni erről a 16 éves menzai múltammal ( a bölcsöde-óvoda-általános iskola- gimnáziumi menzák) nagyon sok élményt szereztek nekem, de inkább szociális, mint kulináris téren.Itt egy menü 3 Euro 10 centbe kerül, ami nagyon jó árnak számít, és ezért cserébe többféle meleg kaja, saláta és desszert közül választhatsz.
A szállásunkat még otthonról foglaltuk Ágival, a suli segítségével, egy kollégiumban ( itt CROUS) kaptunk szállást. Itt a kollégiumok kicsit máshogy működnek mint itthon. Vannak hagyományos felépítésűek is, mikor egy emelethez tartozik egy fürdő és egy konyha, de általában a szobák kis apartmanhoz hasonlítanak kis külön konyhával és fürdőszobával. Ami számomra nagyon meglepő, hogy itt általában a szobák egyszemélyesek, tehát a hagyományos 4en lakunk egy szobában dolog itt szóba sem jöhet. Léteznek T2-ök, amik általában egy pár elszállásolására vannak kialakítva, tehát vagy egy francia ágy található bennük, vagy esetleg két külön ágy, de pl. én olyat nem is nagyon láttam, ahol két külön szoba lenne.
Mi egy T1 bis-ben lakunk Ágival, ez egy viszonylag nagy szobából áll, 2 külön ággyal, egy kis konyhával és fürdőszobával. Szerintem elég jó állapotban van. Én lélekben már igyekeztem otthon felkészíteni magam a várható koszra meg kényelmetlenségekre,de igazándiból pozitívan csalódtam. Lehet, hogy csak túl negatívan képzeltem el, de ahhoz képest, hogy nem fizetünk helyi körülmények között annyira sokat a szállásért, egész tűrhető a szobánk.:)
A kollégium elhelyezkedése nekem nagyon tetszik. Bár kicsit távol van a sulitól (30-35 perc), hamar be lehet érni a központba és ami a legjobb benne szerintem, hogy az óvárosban ( Vieux Lyon) található. Ez eléggé emberfüggő, hogy ki hol szeret lakni, én személy szerint odavagyok ezekért a régi házacskákért, mindennek ilyen nagyon régi, igazán franciás hangulata van.
A mi épületünk egy hegynek a tetején található, ami napi hegymászást jelent számunkra.
Erre mondhatni egyikőnk se volt felkészülve, én, mint őshonos pesti, elég ritkán merészkedtem a budai hegyek oldalára és Ági se nagyon mászott hegyet Debrecenben, így amióta megérkeztünk konstans izomlázzal küzdünk.
Külön jó, hogy az iskolába / városba el lehet jutni különböző buszokkal, de napi közlekedési eszközünk a sikló is, amit itt nem turistalátványosság mint otthon, hanem mindennapos használatban van, érvényes rá a bérlet és sokan használják.
Muszáj megemlékeznem arról a horrorisztikus élményről, hogy megérkezésünk első napján, kézzel húztuk fel a bőröndjeinket a hegyre ( ezt fejenként kb. 35-38 kiló súlyt jelentett laptoppal és mindennel együtt), én majdnem biztos voltam a halálomban, de több mint 2 óra után elértünk a suliból a szállásra ( ^^).
Egyébként az utcán mindenki nagyon segítőkész, mi rengeteget kérdezgettük az első napokban, hogy mi merre van, mindenki nagyon kedvesen megmutatta, sőt többen el is kísértek minket megmutatni bizonyos helyeket.
Következő bejegyzéssel Ági fog jelentkezni, addig is itt egy kép rólunk a főtéren ( Bellecour):
Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése